01.14.
Hogy mitől félek Rita felé?
A jövőre nézve mondjuk attól, hogy ha most billegek, akkor később mi fog változni, ami miatt nem fogok? Ő nem hiszem, hogy toleránsabb lenne az idő múlásával. Persze ez nem jelenti azt, hogy te az lennél... :)
És akkor ott van még a "területhugyozás" ami mostanában egyre inkább megy itthon. Ki mit csinál, mit nem, mit nem csinál meg a másik helyett "látványosan". Nem nagy dolog, de vannak, főleg a házkörüli teendők kapcsán.
Aztán a másik oldalról ott van az is, hogy mi lesz ha változnak a dolgok. Mi lesz a barátokkal, a kézis csajokkal, ilyenek. Persze tudom, ezt az emberek eddig is megoldották, ez se lenne lehetetlen.
Röviden ennyi.
01.09
Nem a méret a lényeg. CSak hogy egy kis poénnal nyissak. Bár a fene tudja, mennyire lesz ez hosszú, majd kiderül...
Szóval megnéztem, október 29 volt, hogy utoljára írtam hosszabban. Azóta volt sok fent és lent. De ha sok nem is, de néhány.
Sok minden történt, történik. Sokat jár az agyam. mostanában meg is próbáltam lekötni kicsit mással, hogy ne zakatoljak sokat egyhelyben, mert előrrébb nem jutok.
Nekivágtunk a decembernek. Jól indult, aztán nem, aztán igen, aztán talán, aztán fene tudja, majd nem... Rövden összefoglalva. Volt itt minden, mint a bucsuban. Hol várható módon, hol hirtelen váltva irányokat. De ezt tudtuk, hogy ilyen lesz. Legalábbis szóltál. :D
Kaptam 2 "pofont" is közben. Nem mondom, hogy nem feltétlen érdemlem meg ezeket...
Szóval volt az első, hogy csak arra kellesz, hogy fenntartsd a mi kapcsolatunkban az egyensúlyt. Ez már akkor is szöget ütött a fejembe. De ne aggódj, nem folyik ki ott semmi! De mondjuk ez így ebben a formában nem volt igaz. Sokat gondolkodtam ezen. És épp az ellenkezőjére jutottam. Ez persze nem jelenti, hogy baj, csak nem volt igazad. Szerintem sokszor pont azért billen ki, mert veled vagyok elfoglalva fejben és sokszor még a jó pillanatokat is úgy élem meg, hogy vajon Te mit fogsz hozzá szólni...
De még egyszer mondom, ezt nem panaszként mondom, csak hogy tudd, szerintem nem jó az a meglátás, hogy Te vagy az egyensúly. Nem, nem lenne minden rózsaszín nélküled sem, messze nem! Sőt, jó hogy vagy! Nekem jó...
Aztán jött a második kör, hogy menjek és találjak vissza Ritához, téged pedig hagyjalak. Ez picit össze is cseng az előző gondolatmenettel, azzal a megjegyzéssel, hogy az állítás pont ellent mond annak, amit előtte mondtál. :)
De mint megbeszéltük, eléggé hullámzol, hol megértesz, hol nem. Hol rám van szükséged, hol bárkire, csak rám nem. És ezt én igyekszem is tolerálni. Remélem feltűnt! :)
De azért jutott a simogatásokból is bőven, ne hidd azt, hogy ezeket nem látom, nem érzem. Persze mostanában sok a feszültség is, pont az előbbi hullámok miatt. Te türelmetlen vagy már, én meg félek, hogy mikor jön a következő hullám. Aztán mikor épp megnyugszom, hogy most nem várható, akkor jött a zutty... De állok, mint a szikla. Vagy mint egy mittomén....Állok és azon vagyok, hogy vigyázzak Rád.
Viszont a szikla tulajdonsága az is, hogy áll egy helyben, nem lép. És arrébb vinni is nehéz. Tudom.
Hogy mitől félek?
Sokmindentől. Továbbra is bennem van a sok kérdés. Hogy attól, hogy jó összebújni, szuszogni, erotikus időtöltést végezni együtt, ez meddig lesz elég? Meddig lesz izgalmas, ha minden pillanatban ezt "kell"? Működhet-e egyáltalán? És ha nem, akkor mivan? Hagyjuk, most már tudjuk és mindenki arccal a pocsojában fekszik... Nem jó.
Aztán ott van még a hullámzás. Meg fog szünni? Kisujjeskü? Biztos? Nem jön új indok? Bírni fogom?
Ott van a korábban is említett munka. Bár erre mondhatnánk, hogy eddig is megoldottuk, ráadásul már néhányan tudják is, hogy merre az arra. Bár ha nem isznak, egész jól leplezik.
És még van néhány, ami inkább Rita felé félelem bennem.
Szóval nem egyszerű. De tudom, ne panaszkodjak, én kavartam ki ezt a színt.
Na, mind1... egyenlőre ennyit erről.
A jövőről néhány gondolat:
Rita térdét műtik 25-én, így most lesz némi kavar, kötöttség, de ugyanakkor rugalmasság is. Kérdés, mit lehet és ki mit akar kihozni belőle. 3 nap kórház, utána jön a rehab.
Viszont amit még ide akartam írni:
Nem tudom, merre van az előre. A helyes-t tudom, a jót nem.
Mert hagyhatjuk kihűlni ezt az egészet és megpróbálok visszatalálni. Vagy sikerül, vagy nem. Ez is kétesélyes és ha nem, akkor meg persze ott a domoklészi kard, hogy akkor Te még mindíg akarsz-e engem, vagy hogy egyáltalán engem akarsz-e még akkor... Naszóval érted.
Meg hullámozhatunk tovább, ahogy tettük eddig. Ez persze nehezített pálya a visszatalálásban és nem jeleneti azt, hogy jobb lesz a helyzet később. Viszont én jobban szeretek a szépre emlékezni és van ebben még bőven szép így is! :)
Szal toporgok, mint a pingivn. Bár az legalább elegáns és aranyos állat. Nomeg bírja a hideget!
Szal sok mindent szeretnék, de ez megint egoizmus. Lehet, át kéne nevezni szabizmus-ra.... Majd beterjesztem a királyoknak.
És igen, félek attól is, ha ezeket a gondolatokat megosztom, akkor azt a minimális esélyt is elvesztem a további szép dolgokra továbblépés nélkül. Persze ez eddig is így volt és mégis itt vagyunk, épp neked írok, mert azt szereted és olyan régen tettem.
Szóval ne utálj, bár ezt előre szoktam kérni, még az eljén, hisz azt még tuti elolvasod! Na jó, ha idáig eljutsz, kapsz egy kávé-t a szomszéd büfében, nem ilyen olcsó nestle-set.
Mentem focizni, csók!
Feltöltötm, de hogy mikor szólok, hogy olvasd el, még nem tudom... Talán sosem, de akkor nem is tudod, hogy ezt írtam! :)
10.29
Ez most rövidebb lesz. Talán... Nem igérem, de szerintem rövidebben össze tudom foglalni, hiszen nem heteket kell...
De ez a hét nagyon jó volt. Élveztem, hogy jó hangulatban, stresszmentesen tudtunk együtt lenni, élvezni egymás társaságát. Kevésszer árnyékolta be az együtt töltött idot az, hogy választanom, válaszolnom kellene már.
De ha jól emlékszem, azt írtam, hogy nem látom a végét... mármint azt, hogy tudok még mindíg választani, dönteni, lépni. Se elore, se hátra.
Aztán este gondolkodtam kicsit a délutáni sétán. Kérdeztél, válaszoltam. Ahogy épp gondoltam. És ahogy most is gondolom. És nagyon örültem, hogy ilyen jól tudtunk beszélni róla és utána is másról. És az jutott eszembe, hogy ha a válaszom az lett volna, hogy nem, nem is foglalkozunk a problémákkal, akkor az pont azt jelentené, hogy döntöttem, vagy ha nem is én, de legalábbis megszületne egy döntés. De ez nincs így. Most még mindíg nincs. Tudom, véges a türelmed és az idegrendszered is. Remélem ez a kis "betekintés a fejembe" segít...
És akkor jöjjön az eloretekintés. Mert olyan is van ám! :)
Persze nem ilyen pozitív az érzés bennem... Mert egy olyan hosszabb idoszak jön, amikor alig látlak, amikor alig látsz. És amikor be szoktál fordulni és amikor én nagyon rosszul szoktam magam érezni emiatt. ez már tegnap este el is kezdodött, úgy éreztem. Remélem nem lesz igazam és nem ilyen lesz az elkövetkezo bo 1 hét, de attól még félek tole. Én azon leszek, hogy ne ilyen legyen. De ehhez Te is kellesz, hogy tudjam, mikor mi a jobb neked. Ha kereslek, ha írok, vagy ha várom, hogy te tedd.
Szóval röviden ennyi. Rövidebb lett, ugye?
És továbbra is: Ne utálj, se ma, se holnap se azután! :)